NÉVJEGY

1944. március19. -

1974. április 30.

Foglalkozása: táncdalénekes, szövegíró

Családja:

Egyéves sem volt, amikor édesapját, a neves nyel­vészt, Szécsi Ferencet 1945 ja­nuárjában agyonlőtték. Anyja nevelőszülőkhöz adta, két leánytestvérétől elszakították. 1956-ban, az özvegy Klára asszony úgy döntött, hogy Amerikában kezd új életet. A két ki­csit, Palit és Katit itthon hagyta. A legna­gyobb lányt, Máriát magával vitte Bécsig, de a pályaudvaron „felejtette".

Életútja:

1967-ben a salgótarjáni amatőr fesztiválon megnyeri az énekesek verse­nyét

Még ugyanebben az évben a Táncdalfesztiválon sikert arat a Csak egy tánc volt című dallal

Megjelenésével, előadói stílu­sával a legkedveltebb férfi elő­adó a nők körében

Szívesen énekel világslágereket, ame­lyeknek ő írja a magyar szöve­gét

Megpróbálkozik a külföl­di karrierrel is. de mégis haza­jön

Nagy szerelme, Domján Edit halála után az NSZK-ba menekül

Többszöri kí­sérlet után öngyilkossággal vetett véget az életének

Nagyobb slágerei:

Kék csillag, Egy szál harangvirág, Kismadár, Két összeillő em­ber, Talán sok év után, Kósza szél, Távol­lét, Adagio, Bús szívvel énekelni, Gedeon bácsi, Violák

Halálos szerelem

TVR-hét 2001.07.23-29.

A sztár mögött az embert talán csak a nővére, Katalin ismerte. Évtizedeken keresztül hallgatta a pletykákat szere­tett testvéréről. Végül mégis úgy dön­tött, hogy a nyilvánosság elé áll. Palika című könyvében az olvasó nyomon kö­vetheti az énekes egész életét. Megpró­báltatásait, gyötrelmeit, sikereit és sze­relmeit. Amikor Pali és Domján Edit kapcsolatáról kérdezem, még most is elcsuklik a hangja:

- Olyanok voltak ők együtt, mint két didergős kismadár. Mindketten nagyon vágytak a szeretetre.

Szécsi Pál könnyen esett szerelem­be. Amikor megtetszett neki egy lány, attól a perctől kezdve csak ő létezett számára, így volt az első és egyetlen feleségével, a lengyel manökennel, Grazynával is. A cicaszemű, szőkésbarna lánnyal egy divatbemutatón találko­zott, és rögtön beleszeretett. Érzelmei vi­szonzásra találtak, így annak ellenére, hogy szinte egy szót sem értettek egymás nyelvén, egymásba szerettek. Amikor a lány visszament Lengyelországba, a tizen­nyolc éves Szécsi Pál sokat szenvedett. Nem nyugodott, amíg vissza nem hoz­ta szerelmét. A VIII. kerületi házasság­kötő teremben Kati volt a tolmács. A szertartás vidámra sikeredett. Kati így emlékszik vissza könyvében:

„... mindössze annyit kérdeztem oro­szul a piruló arától, hogy Grazyna, aka­rod, „tű hócsés"? A válasz egy lakonikus, rövid igen, „da" volt. Ha azt mondom, hogy innen kezdve mindannyian, az anyakönyvvezetőt is beleértve, alig tud­tuk visszafogni a nevetést, sőt kétrét gör­nyedve röhögtünk, nem túlzok..."

A vidáman induló frigynek mégis vége szakadt. Grazyna visszament Var­sóba, Pali pedig maradt. Az egykori fe­leség csaknem három évtizeddel a tra­gédia után látogatott ki férje sírjához. Harminc szál vörös rózsát vitt annak a fiatal srácnak, aki egyszer még a Szabadság hídról is leugrott miatta. Grazyna repülőgéppel érkezett. Amikor a fedélzeten kiderült, kinek viszi a virágot, átültették az első osztályra.

Szakításuk után az énekes nem gondolta, hogy hátravan még nagy sze­relem. Domján Editre csak később ta­lált rá.

„Láttam én már az öcsikémet szere­lemtől égni - olvasható Szécsi Katalin már idézett könyvében -, a számát sem tudom, hogy hányszor, de magam is ér­zem, hogy ami kettejük között szövődött,az egyszeri és megismétel­hetetlen. Palika azt mondja, fizikai fáj­dalmat érez, ha nem lehetnek együtt."

Edit tizenkét év­vel volt idősebb sze­relménél. De ez nem látszott rajta. A „tün­dérkirálynő" üde volt és fiatal, mellette Pali - akár egy vidám kis­gyermek. A jövőt ter­vezgették, minden sza­bad percüket egymással töltötték.

- Amikor együtt voltak, forrt körülöt­tük a levegő. Tréfás ked­vű gyerekekké változ­tak, amikor találkoztak egymással - tűnődik Katalin.

Valaki mégis közéjük állt. (Katalin nem akarja néven nevezni, már megbocsátott neki.) A soroza­tos intrikának szakítás lett a vége. Az ország egyik legtehet­ségesebb színésznője a halálba menekült. Katihoz írt búcsúle­velében könyörögve kérte, hogy vigyázzon Palikára. Úgy érezte, ő már kép­telen segíteni, pe­dig tudta, az éne­kes körül legyeskedők nincsenek jó ha­tással a túl érzékeny férfira. De ekkor már késő volt. Szécsi nem volt képes feldolgozni Edit halálát. Gyötörte a bűntudat, és egyre kevésbé tudta megkülönböztetni, hogy ki az igazi és ki hamis barát.

Ekkor már testvérét is a kétségbeesés gyötörte.
„Bárhogyan igyekszem elhessegetni, óhatatlanul az merül fel bennem, Palikát elsősorban önmagától kellene megmentenem, de leginkább beteg lelkét attól az örökre végzetes sérüléstől, amelybe szinte belepusztul. Mert aminek most tanúja vagyok, az maga ámokfutás!... Tehetetlenül toporgok, bénultan nézem végig, az én imádott kisöcsém, az utolérhetetlenül sármos, meleg hangú és még melegebb szívű ének sztár, Szécsi Pál életének széthullását.

Végül bekövetkezett az, amit az ünnepelt énekes már oly sokszor megkísértett. Ezúttal nem lehetett visszahozni a halálból.

Huszonhét év telt el az öngyilkosság óta. Kati ma sem tudja, hogyan
segithetett volna a testvérén. Mind a mai napig két csokor virágot visz a temetőbe. Egyet öccse, egyet pedig Domján Edit sírjára.