A hányatott gyermekkor után jött hirtelen sikerrel Szécsi Pál lelkileg sosem tudott megbirkózni. Nagy szerelme volt a tragikus sorsú színésznő, Domján Edit, akit egy másik nőért mégis elhagyott, s akinek haláláért aztán önvád marcangolta. Problémái elől többször akart a halálba menekülni, de az utolsó pillanatban mégis mindig meggondolta magát, segítséget kért, s megmentették. Harmincéves korában végül megölte magát. Hatvan évvel ezelőtt, 1944. március 19-én (egyes források szerint március 20-án) született Budapesten Szécsi Pál táncdalénekes és szövegíró. Édesapja, Szécsi Ferenc nyelvészkutató volt, édesanyja külkereskedelmi levelezőként dolgozott. A család harmadik gyermekeként született kisfiú még egyéves sem volt, amikor édesapját 1945 januárjában agyonlőtték.

Elhagyta gyermekeit

Az özvegyen maradt édesanya gyermekeit előbb nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált. Legnagyobb lánya Bécsig még anyjával mehetett, aki azonban otthagyta a pályaudvaron. A két kisebb, Kati és Pali Magyarországon maradt.

Pali állami gondozásba került egészen 16 éves koráig. Ezután segédmunkásként dolgozott az Athenaeum Nyomdában, kabinos volt a Palatinus strandon, raktáros a divatintézetben. Felfedezése a véletlennek és egy vállalati bulinak volt köszönhető: ez utóbbin felfigyeltek a jóképű, jó mozgású fiatalemberre, akiből hamarosan az egyik legkeresettebb manöken lett. Ezt követően megpróbálkozott az énekléssel, s énekesként is befutott.

Szupersztár

1967-ben a Salgótarjánban megrendezett amatőr fesztiválon megnyerte az énekesek versenyét, s még ugyanebben az évben a Táncdalfesztiválon is sikert aratott, második helyezést ért el a Csak egy tánc volt című dallal. Később a Rádió Tánczenei Stúdiójának lett a tagja. Megjelenése, fiús-férfias charme-ja és nem utolsó sorban szép hangja pillanatok alatt az egyik legnépszerűbb férfi előadóvá tették.

Olyan slágereket énekelt, mint a Kék csillag, az Egy szál harangvirág, a Kismadár, a Két összeillő ember, a Talán sok év után, a Kósza szél, A távollét, az Adagio, a Bús szívvel énekelni, a Gedeon bácsi, a Mint a violák, a Carolina és az Én édes Katinkám. Szívesen énekelt világslágereket, amelyek magyar szövegét ő írta.

A lengyel kapcsolat

Megpróbálkozott a külföldi karrierrel is. Németországban Paul Moro néven adták ki lemezét, de ott nem sikerült befutnia. Itthon énekesként sikert sikerre halmozott, ám magánéletében fellángolások és csalódások, szárnyalások és zuhanások váltakoztak. Rövid ismeretség után - szinte alig értették egymást - feleségül vett egy Grazyna nevű lengyel manökent, akivel rögtön Lengyelországba ment, de igen hamar hazaköltözött.

Végzetes szerelem

Nagy szerelme volt a tragikus sorsú színésznő, Domján Edit, akit egy másik nőért mégis elhagyott, s akinek haláláért aztán önvád marcangolta. Megpróbálta felvenni a kapcsolatot édesanyjával is, de ő elzárkózott a viszontlátástól.

A hányatott gyermekkor után jött hirtelen sikerrel Szécsi Pál lelkileg sosem tudott megbirkózni. Problémái elől többször akart a halálba menekülni, de az utolsó pillanatban mégis mindig meggondolta magát, segítséget kért, s megmentették. 1974. április 30-i kísérlete az utolsónak bizonyult: véget vetett életének. Mindössze 30 éves volt ekkor. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Szécsi Pál mítosza ma is él, annak ellenére, hogy dalai ritkábban szólnak. A hírek szerint Sándor Pál rendezésében a filmvásznon is megjelenik majd a rajongói által csak Palikaként emlegetett művész legendás alakja.

Mintha egy régi illemtankönyvből lépett volna elő a hatvanas évek divatja szerint szabott öltönyében, szabályosra nyírt frizurájával. 1967-et írtunk, a lányos anyák kedvenc slágerét, a „Csak egy tánc volt” című dalt énekelte, és szégyenlősen mozgott a mikrofon előtt.

Tíz év sem telik el, a „Carolina” című szám televíziós felvételének képein egy egészen más embert látunk, a hetvenes évek elejének diszkóviseletében, aranycsatos övvel összefogott fekete ruhában és hosszú galléros ingben. Két tévéfelvétel, két különböző ember, a „Carolina” idején már a gégemetszés hegei is jól láthatók Szécsi Pál nyakán. Tíz év sincs a két felvétel között, de ennyi idő alatt életútja éles és drámai hajtűkanyarok sorozatát veszi. A siker tette tönkre, vagy a sorsába volt kódolva a végzete?

A gyermekkora nem volt könnyű. 1944 márciusában született, édesapja Szécsi Ferenc nyelvész kutató volt, akit 1945 januárjában agyonlőttek. A három gyermekkel egyedül maradó édesanya először nevelőszülőkhöz adta gyermekeit, aztán 1956-ban úgy disszidált, hogy Katalint és a legkisebb gyermeket, Palit egyszerűen Magyarországon hagyta, Máriát pedig csak Bécsig vitte magával, majd otthagyta a pályaudvaron, ő meg továbbutazott az Egyesült Államokba. Szécsi Pál állami gondozásban nevelkedett 16 éves koráig, miközben Katalin mindvégig próbált róla lelkiismeretesen gondoskodni.

Máté Péter már kiskorában is operát szerzett, zenéket írt, de Szécsi, akivel egyébként jóban voltak, messzebbről repült rá a zenei pályára. Volt kabinos a Palatinuson, segédmunkás a Posta Központi Járműtelepén, majd az Athenaeum Nyomdában is dolgozott, de a fordulópontot a modellkedés jelentette. A nyomdában figyelt föl rá a Ruhaipari Tervező Vállalat egyik munkatársa, aki felajánlotta neki, hogy jöjjön át a vállalathoz dolgozni. Először csak raktárosként, de később modellkedhetne is, mert épp fiatal férfi manökent keresnek. Így lett hamarosan Szécsi segédraktáros és manöken egyszerre. De mások is a színpadi szereplés felé terelgették. A modellkedés előtt nem sokkal ismerkedett össze Aradszky Lászlóval, aki ekkoriban – a hatvanas évek elején járunk – még csak készült a táncdalénekesi karrierre, de sikerült Szécsit is teljesen megbolondítania.

Pali első divatbemutatói sikeresek voltak, így ettől kezdve sokat szerepelt a kifutón. A manökenkedés mellett pedig főleg a szerelem töltötte ki az idejét. Szinte mindig szerelmes volt valamilyen lányba. És sajnos az első árnyak is ekkor kezdtek gyülekezni. Ugyanis Szécsi beleszeretett egy Grazyna nevű lengyel szépségbe. Csakhogy a lánynak vissza kellett térnie Lengyelországba, Szécsinek viszont nem volt útlevele, így nem tudott utána menni. Emiatt követte el első öngyilkossági kísérletét. Rövid élete alatt hétszer kísérelt meg véget vetni életének. Barátai szerint, ha úgy érezte, hogy nem tud egy helyzettel megbirkózni, akkor így próbált menekülni. Grazyna később egy időre Pestre költözött, és ekkor Szécsi 18 éves fejjel gyorsan el is vette feleségül. Majd Szécsi költözött ki hozzá Lengyelországba, ahol a majdani énekes főként idegenvezetőként kereste a kenyerét, fizetését pedig pulóverek és lepedők csempészésével egészítette ki. Grazynától aztán hamar elvált, szalmaláng szerelem volt.

1966 szilveszterén lépett fel először énekesként a Gellért Szállóban, de addigra már öngyilkossági kísérleteinek száma háromra növekedett. A ’66-os fellépés – amely nem felkérés volt, hanem Szécsi ügyesen saját magának hozta össze – jelzi, hogy ha egészen más dolgokkal foglalkozott is, azért az éneklés gondolata továbbra is izgatta. ’67-ben versenybe szállt az amatőröknek meghirdetett salgótarjáni eszperantó dalfesztiválon, és nyert. Innentől kezdve világos volt számára, hogy folytatnia kell az utat. Énektanárt keresve sikerült Majláth Júliához bekerülnie, aki a korszak egyik legjobb nevű énektanára volt. És újból mázlija volt. Ugyanis fél évre rá a Magyar Rádió és Televízió munkatársai pont Majláth Júlia tanítványai közül válogatták ki a ’67-es táncdalfesztivál dalnokait.

A táncdalfesztiválon a „Csak egy tánc volt” című dalt adta elő, Varga Kálmán és Vadas Tamás szerzeményét. A zsűri kicsit szűkmarkúan pontozott, de a közönségszavazatok továbbjuttatták a döntőbe. Ez a siker megnyitotta előtte az utat az éneklés felé. Megkezdődnek a fellépések, a haknik. Járja a vidéket, együtt a többi táncdalénekessel, rengeteg időt töltenek együtt, mint a vándorszínészek.

Tragikus történet köti össze Harangozó Terivel. Szécsi a hetedik öngyilkossági kísérletét követte el 1970-ben, amely annyira súlyos volt, hogy gégemetszést kellett rajta végrehajtani. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gyógyszerek bevétele után több embert is felhívott telefonon, hogy elbúcsúzzon tőlük, köztük Harangozó Terit is. Az énekesnő először nem vette komolyan a dolgot, de aztán mégis elment Palika lakására, ahol a zárt ajtó mögül hörgő hang hallatszódott ki. A zárat feltörték, és Szécsit még épp időben vitték el a mentők. Az énekes örökké hálás maradt Harangozó Terinek, neki írta emlékül az „Egy szál harangvirág” című nótát.

Életének legmegrázóbb fordulatát Domján Edittel való szerelme hozta. 1972 januárjában a Magyar Rádió „Ablak” című műsorában voltak vendégek mindketten, és rögtön vonzalmat éreztek egymás iránt. Kettejük között rövid idő alatt teljes lett az összhang, csak egy probléma volt: a 12 évnyi korkülönbség. És ez elsősorban nem nekik okozott problémát, hanem környezetük egyes tagjainak, akik hobbiszinten fúrták Domján és Szécsi kapcsolatát, azzal a jelszóval, hogy Domján túl öreg Palikához. Bármilyen nagy volt is a szerelem, bármilyen nagyok is voltak az álmok a szabadság-hegyi közös házról, ’72 novemberére kapcsolatuk már szétesett.

December 26-án Domján Edit öngyilkos lett, negyvenéves volt. A hír annyira megrázta Palikát, hogy teljesen összeomlott, öngyilkossággal is próbálkozott, de ezúttal idejében kórházba szállították, nem tudott bevenni gyógyszert. Megdöbbentő, hogy a művésznő a halála előtt levelet írt Szécsi Katalinnak. Ebben arról beszél, hogy félti Palika életét (pedig ekkor már szakítottak). „De lehetetlenség nézni, hogy egy ember elpusztul.” Domján Edit nemcsak az alkoholizálás miatt féltette Palikát, hanem mert szerinte olyan társaságba keveredett, amelyben anyagilag is kihasználják.

Nem sokkal Domján Edit öngyilkossága után Szécsi Pál disszidált Németországba, hogy ott próbáljon szerencsét, de pár hónap múlva újra itthon volt. Ám ez volt az az időszak, amikor Szécsi Pálban valami egyre érezhetőbben megváltozott. Fásult lett, kedvetlen, fiatalon megöregedett, élete látványosan hullott szét. Domján Edit aggodalmai beigazolódtak. Tartozásai nyomasztották, sokat alkoholizált, a „Carolina” klipjében Szécsi nyakán nemcsak a gégemetszés nyoma látszik jól, hanem az is, hogy ez már nem az az aranyos fiú, akit a közönség ’67-ben megismert.

Élete utolsó napján fékevesztetten jókedvű és feldobott volt, ami sokaknak feltűnt, hiszen ezt megelőzően nem sűrűn látták vidámnak. 1974. április 30-án vetett véget életének. Nyolcadszorra sajnos nem tudták megmenteni.

Temetésén akkora tömeg jelent meg, amekkorát utoljára Jávor Pál temetésén lehetett látni. De kultusza élete után is tovább élt, főleg hölgyekből álló rajongótábora még sokáig vitt a sírhoz ajándékokat, például mogyorós csokit, befőtteket, de volt olyan is, aki a sírnál próbált öngyilkos lenni.

Táncdalfesztivál.lap.hu »
1970-1980.lap.hu »
Zene.lap.hu »

[video]kaviar|7c849b78f2d6db1d6710b759daccb616[/video]